Mi történik bennünk, amikor nem minket választanak?

Az elutasítottság érzése – amikor nem minket választanak párnak, munkára, barátságra, vagy bármire, amire vágytunk – nem csupán pillanatnyi fájdalom. Belső mechanizmusokat indít el, amelyek sokszor egész életünket meghatározzák.

Amikor nem minket választanak, az agy elsősorban veszélyként értelmezi ezt az eseményt. Aktiválódik a fenyegetésérzés, és a belső hang – sokszor automatikusan – azonnal keresi a magyarázatot: „Nem voltam elég jó." „Valami hiányzik belőlem." „Soha nem lesz másképp."

Ezek a mondatok nem igazak. De attól, hogy tudjuk ezt, még nem szűnnek meg hatni ránk.

A kérdés nem az, hogy hogyan kerüljük el az elutasítottság érzését – az elkerülhetetlen. A kérdés az: mit kezdünk ezekkel az érzésekkel, amikor megjelennek? Hagyunk-e teret arra, hogy valóban megértsük, mit váltottak ki bennünk?

Az önismeret egyik legfontosabb munkája éppen ez: hogy ne az automatikus magyarázatainkat higgyük el, hanem tegyük fel a kérdést: mi ez az érzés valójában? Kire emlékeztet? Milyen régebbi helyzeteket idéz fel?

Ha ezt a kérdést meg merjük nézni – nem a fájdalom tagadásával, hanem a kíváncsiság szellemével – akkor az elutasítottság nem csupán seb lesz, hanem egy kapu. Egy lehetőség arra, hogy mélyebben megismerjük magunkat.